<3 Nézz be ide is <3

Szívem Csücske, Sóhajom

Vik Szentélye - Club Shion

Yaoi.hu

Kizuna

Thia - Sweet Melody

Yaoiarts

a manga

Ha még nem derült volna ki. Az Okane ga Nai nem az a nagy átlag yaoi manga. Kell hozzá egy bizonyos beállítottság, éhezés az extrém dolgokra, fétis de halmokban, kell hozzá egy más nézőpont. Sok a sokk, az erőszak, a fájdalom, a parázs helyzet, a grafika nem megszokott, és halomra hordja azokat az elemeket, amiket nem mindenki gyomra képes feltétel nélkül emészteni, így kérve kérek mindenkit, csak az ugorjon neki, aki nem fog utána hüledezni és terjeszteni, hogy Ayase lány, Kanou meg egy jól dizájnolt zérótoleranciás ősember. Sarkítani mindig lehet, de néha túl kell látni bizonyos dolgokon, hogy az igazi kép teljessé válhasson.

Na.

Egy anime esetében sokszor hajlamos az ember elfeledkezni arról, hogy hogyan is kezdődött. Én általában mániákusan rángatom elő mindenből a kötetes változatot, mert sokkal inkább odavagyok a lapozható formáért. Olvassunk-olvassunk, mert az jó.

Jelen esetben viszont nem ez volt a legelső dolog, ami No Money szinten megszületett, úgyhogy mielőtt belecsapnánk a manga témába, jöjjön egy villámos áttekintés az Okane-történelemről.

Bizony. Eredetileg egy regényről beszélünk, ami 1999-ben látott napvilágot.
A Shinozaki Hitoyo által megírt és Kouska Tohru egyedi grafikájával illusztrált Okane ga Nai (お金がないっ) majd 260 oldallal domborított.

1999 és 2003 között az Outou Shobou kiadó óvó szárnyai alatt 5 regény jelent meg a páros nevével és az Okane ga Nai címmel ékeskedve, és mikor 2002-ben az első kötet manga napvilágot látott a (akkor még a Outou Shobou, most már a Gentousha jóvoltából) már számtalan No Money doujinshit is ajándékozott nekünk a Sadistic Mode (Hai. Ami nem más, mint a Kousaka Tohru doujinshi circle. Találó név, nemde?)

A páros együttműködése - áldja őket érte egy felsőbb hatalom - felettébb gyümölcsöző, hiszen kezeim és lábaim ujjainak együttes számlálása sem elegendő ahhoz, hogy az Okane ga Nai novel-doujinshiket leltárba vegyem. Sok van. Sok sok. Ígérem egyszer csinálok belőle leltárt. ;)

Arról nem is szólva, hogy a tavalyi év is nagyon OgN-ben dúsnak mondható. Tényleg elkényeztetnek bennünket, hiszen megérkezett a második artbook. Tehát az Aishiterutte Iwanakya Korosu (Közismertebb nevén: Kill or say love me) című gyönyörűség mellett 2008 tavaszán megkaptuk a Kagi no Kakaru Tengoku (Locked in Heaven) című csodát. Yupi!!! És ez még csak az apró rész. Van még itt dráma CD halom, anime és maga a manga, aminek szintén 2008 elején került a boltokba a hetedik, vadonatúj kötete.

És ezután az általános mese-mese mátka után...

A manga

Nyolc kötetet számlál a sorozat és senki, soha még csak említést sem tett arról, hogy a vége felé közeledne.

Kanou és Ayase furcsa szerelme úgy látszik, tökéletes alap arra, hogy újabb és újabb történetet generáljon hozzá a szerző, hiszen eddig úgy tűnik, a lehetőségek száma már nem mérhető és ezzel mind az író, mind az illusztrátor teljesen tisztába vannak.

Az első fejezetet talán már mindenki kívülről fújja, hiszen ha nem is merült tovább az Okane ga Nai világában, hanem visszatáncolt, ahogy a kisujja érte a túlzott forró vizet, de a kezdő képsorok talán akkor is mindenkinek ott vibrálnak.

A megláncolt, kába Ayase, a homályosan gomolygó sötét tömeg, a számok, amik hangosan csapnak a helyiségen ülő morbid módon kedélyes aurába és a homokóra-forma férfi alak, aki egy hatalmas bőrönd yent borít a földre, ezzel mintegy nyerve a licitet és magának tudva az aukció tárgyát, magát Ayase Yukiyát.

És így indul a mese.

Ayaset, aki elsőéves egyetemista (EGYETEMISTA! Ergo nem kisgyerek.), egyetlen élő rokona, saját tartozásai fejében egyszerűen eladja, majd jön Kanou és "megmenti". A történetről dióhéjban annyit, hogy Ayase drága sok pénzbe került, és ha szeretné megváltani a szabadságát akkor bizony törleszt. Szex=kp. Minden együtt töltött alkalommal csökken az összeg. Ennek a fura "egyezségnek" a nyomán, az Okane zsúfolásig telve van az olyan aktusokkal, melyeket igazából csak az egyik fél akart... fuu, de szépen raktam össze ezt a mondatot. Hé Kawaiik, tökig van erőszakkal. Nem viccelek, komolyodjunk el pár pillanatig. Adott a seménk aki csap fejbe bunkó, vonszol be barlang (ezt engedélyemmel idéztem tőlem), szeress mert én mondani neked módszerekkel igyekszik igazi lávot kicsikarni szegény kicsi törékeny ukéjából. Nem mert primitív, nem mert bunkó. Mert a világa amiben él, ilyen módszerekre nevelte és ő az pozíciójában egyszerűen ilyennek kell lenni. Vele szemben meg ott a tökéletes áldozat, az a fajta igazi ultimate uke akit mindenki gerincen akar látni, a földre szállt angyal, a két lábon járó jóindulat és... akkor amikor a hideg és a meleg levegő találkozik... ^^ Szóval tökéletes ellentéte egyik a másiknak. Talán ezért a hatalmas éhség.

Pedig akár lehetne egy könyvbe illő, lefekvés előtti tündérfonat is (a perverzebb és nagyobb gyerekek számára persze), ha Kanou, a herceg, miután hazavitte megmentett apróságát, hatalmasra tárja a kalicka ajtaját és új útjára engedi rab madárkáját. Na de, térjünk vissza mindkét csupasz talpunkkal a talajra, és nézzük a tényeket, nem ezt tette. Az idegen láncokat cserélte a saját maga által kovácsolt darabokra. Azt hiszem, nem az elképzeléssel volt a baj, nem maga a szándék volt a hibás és a vágy, az óhajtott kép volt rossz, itt a módszer hibádzott, az út, amivel a céljáig akart jutni. Ezt még olyan elvakult Kanou-fan is látja, mint szerény személyem.

A szerelem. Az a mindent felemésztő, határokat leromboló, elmét összezúzó érzés, ami évekkel ezelőtt Kanouban megszületett, az volt a suttogó. Csak. Ez ok lehet. Megnevezhetjük indokként és ráaggathatjuk a felbujtónak járó plecsnit, de mentességet nem ad. Lehet magyarázat a miértre, de nem nyerhetünk általa feloldozást.

Kanou szerelemből szerette volna Ayasét szerelemre kényszeríteni. Extrém példa? Hm. Nézzünk hasonlót. Ha hangszálam pattanásáig üvöltök az előttem kocsonyaként remegő kölyökkutyával, hogy azonnal falja fel a gyógybogyót, ami a kezemben van, mert az ő érdekét szolgálja, valószínűleg szegény pára összepisili magát együltő helyében attól, hogy gazdija sakált cosplayel, és vagy egy évtizedre beköltözik a ruhásszekrénybe, a cipős dobozok alá.

És őszintén. Nem érthető?

- Hé, Ayase. Az uncsitesód bedobott a közösbe, örülj, hogy nem a gázszámlát akarta veled törleszteni, én leperkáltam a kötelezőt, enyém vagy, ő úgysem szeret, és különben is, jó itt neked, vigyázok rád, nagy az ágyam... elhiszed?

- ... ... ...

- MI AZ, HOGY NEM, HÁT MONDTAM, HOGY JÓ ITT NEKED!

- ... ... ... iyada... ... ...

Elgondolkodtató az alternatív vonal. Hogyha kicsi Aya-chan magához tér Kanou ágyában, meghallgatja a keserű valóságot, amit persze még közel sem enged, sőt gyökeresen meg van győződve a hamisságáról, de Kanou kitart a kijelentése mellett, mondjuk nem veszti el a fejét, nem jön lila gőz a fülén és képes egy minimális önkontrollra (amire javarészt nem) majd megvárja, amíg Ayase jobban lesz, ágyban hami, majd útjára engedés... akkor mi lett volna? Ayase hálát érez és melegséget, és ezzel a furcsa, kedves idegen iránt táplált bizsergéssel sétálgatott volna az utcán... aztán elmarták volna az egyik sarkon és a drága rokon törleszthetett volna más irányba is, és a kövi héten Ayase vagy valami hentai ember vadi új petjeként domboríthatott volna és ez még a barátságosabb megoldás.

Nem egyszerű mese az Okane ga Nai, de annál felkavaróbb.

Az első négy kötet eseményei gyönyörű láncot alkotva hurkolódnak egymásba és vezetnek minket egészen olyan végkifejletig, ahol akár mosolyogva elkönyvelhetnénk, hogy Itt a Vége Fuss el Véle. Pedig nem is. Folyt.Köv. Az ötödik és a hatodik kötet számomra picit dobbantott az eredeti vonaltól, más irányba húzott, talán túl sok mellékszereplővel nyakon vágott, ezzel egy leheletnyit gyilkolva az okane-érzést, de még így is grafikai orgazmusba taszított, minthogy brutális módon oda vagyok ezért a drasztikus felállásért. Kanou & Ayase. Számomra vonzó ez a túlhangsúlyozott különbség, csábító a két véglet, főleg ha az ember képes bedolgozni, hogy az alkotó minden rendelkezésére álló eszközzel prezentálni kívánta szereplőink helyét, az őket illető rangot ebben a történetben. Zsebében a vizuális gyönyörök paradicsomának a kulcsával szerintem mesterien vette az akadályt, és ilyen módon hozzásegített minket ahhoz, hogy jobban átéljük, milyen is az oroszlán és az őzgida románca. Eredeti ösvényre visszatalálva, a hetedik kötetet végiglapozva, bennem újraéledt az a dallam, amit bongani hallottam a széria kezdő részei alatt. Igazi Okane ga Nai ízű, illatú, dallamú darab lett az OgN no7, és ezért most megint hálálkodom némán pár pillanatig. A Nyolcadik, vagyis az idén napvilágot látott legfrissebb Okane ga Nai kötet pedig abszolút fav. Nem kisméretű konfliktusok kilátásban (ebből kifolyólag nem látszik a történet vége és nekem ez yupi!), a chibik még mindig veszettek és Kanou gigább mint valaha, Aya-chan pedig... ^^ hát ez nem lehet kérdés. Kawaii. Kawaiibb. Legkawaiibb.

Lincensz in english.
Hát a fene essen bele, az nincs. Az egyre csak bővülő yaoi mangákban utazó kiadók versenyt stipi-stopiznak, egymás orra elől hordva el a leghíresebb darabokat, és a No Money egyenlőre még nincs egyik publikus listán sem. Miért? Hmm. Jó kérdés. Fejtegetni lehet. Túl hard? Lásd a Kanou-féle elvesztemafejem? Vagy Aya-chan külalakja a bibi? Aki bár zsenge egyetemista, és már nem bűn ágyba vinni, mégis sokaknak jön a shota feeling? Passz. Azért remélem, lapul valamelyik főfő fejes íróasztalfiókjában egy listácska a jövőbeli megjelenésekről, és lehetőleg valahol ott az élbolyban pihenjen az Okane ga Nai. Hmm... 801 Media vagy Kitty... ébredj, Ayase, biliben a kezed és még a vacsi is kihűl.

Vigasztalódjunk azzal, hogy ha egyelőre nincs is angol nyelvű, lapozható kötetünk, a Forever More volt olyan szíves szárnyai alá kapni a projectet... aztán volt olyan drága és fel is oszlott, úgyhogy éljen Dangerous Pleasure, amiért felkarolta, így ha nem is az illatos papír társaságában, de a monitor segítségével olvashatjuk ezt a történetet. A hatodik kötetet angolítja a csapat, és rengeteg projektje mellett gyönyörű időközönként van belőle friss és még a minőségi munka is játszik. Yooo!